Madeira CsT – Day 02

 

„Felhők alattam, fényes Nap felettem. Mi vagyok én?” A válasz a találóskérdésre lehetne a Madár, a hőlégballon és a repülő is, de a megoldás természetesen az, hogy „egy tériszonyos magyar, akit a saját fóbiái sem tartanak vissza attól, hogy rögtön az első napon felmásszon Madeira legmagasabb pontjára”.

„The clouds below me, the shining Sun rises above me. What am I?” The answer for this riddle could be a bird, a balloon or an airplane, but the true solution is: „a hungarian with agrophobia, who desregards his own fears, to climb the highest peak of Madeira ont he first day”.

A túra kezdete szakasza / The beginning of the tour

Reggel korán keltem, teleraktam a táskámat vízzel, banánnal, szendviccsel és naptejjel, majd elindultam a Lido Tours irodája felé. (Autót is bérelhettem volna, de legalább tíz indokot tudnék említeni amellett, hogy miért döntöttem a hivatásos túraszervező mellett. Akit érdekel, annak majd elmondom.) A kisbusz szüntelenül rótta a szerpentineket, százat, vagy talán kétszázat is, mire a túránk kezdetéhez értünk. Út közben szinte egyik pillanatról a másikra elhagytuk a trópusi növényzet határát, és megérkeztünk a lombhullató erdők birodalmába, amiket helyenként magas, zúzmóktól szakállas fenyők tarkítottak. Fentebb érve a növényzet ritkult, a felszín sziklássá vált, miközben elő-előbukkant a trópusi vörösföld. Ami azt illeti, utóbbi még most is elő-előbukkan a cipőmből.

I got up early in the morning, packed my backpack with waterbottles, bananas, sandwiches and sunscreen, and headed right away to Lido Tours Office. (Yes, I could have rented a car, but I could tell you at least ten good reasons of why I’ve decided to pay for a professional tour guide. If you are intrested, than feel free to ask.) The minibus took on serpentine after another, a hundered, if not two hundred, till it reached to te begining point of the tour. While riding the bus, we almost suddenly left the tropical vegetation behind, and arrived tot he kingdom of the deciduous trees, which were interrupted by large pines, covered by Spanish moss. Closer tot he peaks plants became somewhat rare, and smaller in stature, the terrain became rocky, and covered by tropical red soil. Actually it still covers my shoes as well.

A Pico do Areeirotól indultunk el az 1861 méter magasan tetőző Pico Ruivo irányába. Egy olyan útvonalon haladtunk át, ami az elmúlt 200 év alatt kevés változáson ment keresztül. 7000 kőbe vágott lépcsőfok, több kilométernyi keskeny hegyi út, öt csákánnyal kivájt alagút, amelyek közül az egyik 200 méternél is hosszabb volt. Ezzel együtt is nem a terep volt a legnagyobb nehézség, hanem azok a bátor turisták, akik szemből, a nehezebb irányból akartak végig menni az útvonalon. A csúcs előtt majdnem 1000 métert haladtunk lefelé, mielőtt több mint 1000-et megtehettünk felfelé. Alattunk felhők foglalták perspektívába a hegyeket, míg felettünk a tűző nap és a hőség jelentett kihívást. Rubina, a túravezetőnk ragaszkodott hozzá, hogy ne tartsunk felesleges banánszüneteket, így csak kisebb időre álltunk meg vizet inni, nehogy az izmaink lemerevedjenek. A csúcs után az út záró szakasza már kellemes sétának tűnt.

We have started at Pico do Areeiro, and wanted to reach Pico Ruivo, at an altitude of 1862 meters. We took the path, that has gone under little changes in the past 200 years. 7000 stair steps carved into hard stone, kilometers of narrow mountain routes, five tunnels deepened into the stone by picks and strong hands holding them, one of them reaching for more than 200 meters. Even in this situation it wasn’t the terrain our greatest adversary, but the other tourists, who came through from the opposite direction, which is the harder way to take btw. Under us, clouds have emerged, giving a movie-like contrast tot he peaks, while aboe us the sun burnt and emited heat upon us. Rubina, our guide was determined not to stop for any „banana breaks”, but only to drink water, not leting our muscles becoming numb. After the peak, the final phase of the route was actually quite easy to take.

Az alagutak egy részében zseblámpával tudtunk továbbhaladni / In some tunels we could only proceed by using flashlights

Néhány lépcső a hétezerből. Sajnos 2843-nál elakadtam a számolással /

A few stairs from the 7000. Regrettably, I lost count at 2843

Felhőkbe burkolódzó csúcsok, illetve szépen kihantolt dikás bazalt az első képen / Peaks burried into clouds, and an unburried basalt dyke on the first image

Néhány éve a vulknikus hegyek újra lángokban álltak, de ezúttal nem kitörésről volt szó, hiszen az már több tízmillió éve nem fordult elő, hanem egy bozóttűzről, ami fehér kísértetekké változtatta a fákat a csúcsok közelében. Madeira neve egyébként portugálul azt jelenti, hogy "a fák földje" / A few years ago the volcanic mountains were on fire once again. This time it wans't an erruption, since that ceesed tens of millions of years ago, but a wildfire, that changed the trees of the tops into white ghotsts. The name of Madeira in Portuguese means "the land of trees"

A Pico Ruivo / The Pico Ruivo