Madeira - VE - 5. nap

Ötödik nap

Elérkezett a képzés ötödik napja. Szerencsére a tanárunknak volt egy jó ötlete, ma is csak 9 órakor kezdtünk. Én viszont elkövettem azt a hibát, hogy bár a telefonom kiírja az otthoni és a helyi időt is, valahogy összekevertem a kettőt és egy órával korábban keltem fel. Aki ismer engem, tudja, hogy nekem nem alvási problémáim vannak, hanem ébredési. Ez a nap legnehezebb pontja. Mindegy, így volt időm reggel még a napi híreket is meghallgatni. Egyébként egész héten egyszer sem késtem el. Nem így a spanyolok! Általában konkrétan minimum félórát késtek, de előfordult a bő egy óra is.

A mai napon még meghallgattunk négy előadást, majd a kávészünet után lementünk egy közeli parkba egy óriás-csoportképet csinálni, amin mind a három csoport rajta van. Aztán csoportképek nemzetenként. Amikor visszamentünk, akkor kellett előadnunk a pár napja választott témát. Kineveztük Tamást szóvivőnek, így övé volt a megtiszteltetés (és a munka). Egyébként fergeteges előadást kanyarított, a végén egy kis „performansszal”, amiről videó is készült, de ezt csak a bennfentesek láthatják 😊.

Miután megkaptuk a tanfolyamon való részvételről szóló igazolást, érzékeny búcsút vettünk egymástól. Eddig nekem ez volt a leginkább élvezhető tanfolyam, annak ellenére, hogy a matematikához nem áll annyira közel ez a téma. De azt gondolom, hogy a fenntartható fejlődés témaköre mindannyiunkat érint, akár akarjuk, akár nem. Örülök, hogy végül ezt a képzést választottam. Valószínűleg privát módon Madeirára sem jöttem volna el soha.

A tanfolyamvezetőnk nagyon jól beszél angolul, persze portugál akcentussal, de ez egyáltalán nem zavaró. Nagyon jól megtalálta a hangot a csoporttal, jól mederben tudta tartani a hozzászólásokat, nem engedte nagyon elkalandozni a hozzászólókat. Minden csoportban van olyan résztvevő, aki nagyon szerette hallani a saját hangját. Hát itt is volt. Egy idő után viszont mi már nem annyira szerettük hallgatni… Ő volt az „északi boszorkány”. Rájöttünk, hogy a Hófehérke c. mesefilmben a gonosz mostohára hasonlít leginkább.

Másik jó ötlet volt a vezetőnktől, hogy elég jól behozta a saját kedvtelését, illeszthető volt egy ponton a témához, ez pedig a tájékozódási futás. 2008-ban tagja volt annak a kis csoportnak, akik elindították az egészet, egy kisfilmen pedig megnézhettük, milyen szintre fejlődött azóta ez a sportág.

Ami a tavalyi spanyol út után számomra itt Madeirán a legmeglepőbb volt, hogy egyrészt nagyon sokan beszélnek angolul, és egészen jól. Boltban, étteremben soha nem volt gond megértetni magunkat. Persze, itt tényleg a turizmusból élnek.

Visszakanyarodva a buszokhoz, tudom, hogy már sokszor említettem, de van még egy érdekeség. Hasonlóan Máltához, itt is le kell inteni a buszt, különben nem áll meg, hiába állsz a buszmegállóban. Nyilván egy-egy megálló gyakran több busznak is megállója, és a sofőr nyilván nem tudja kitalálni, hogy aki ott áll, éppen melyik buszra vár. És még egy furcsaság, reggel a buszra várva libasorban állnak az emberek.

Ma reggel sikerült lencsevégre kapnom két „nénit”, akik népviseletbe öltözve árulták a virágot a piac előtt. Általában nem látni népviseletbe öltözött embereket, de a motívum és a színek több helyen megjelennek. Nem szívesen hordanám ezt ruházatot, olyan az anyaga, mint amiből nálunk a függőágyakat varrják. Még a színvilága is hasonló.

Madeira jellegzetes és emblematikus itala a poncha. Hagyományos változatában Madeira Rummal, mézzel és citrommal készül. Eredetéről többféle változat létezik. Egyikük szerint egy Indiában gyártott ital, a „pãnch” ihlette, amelynek összetevői hasonlóak voltak. Létrehozását Câmara de Lobos halászainak is tulajdonítják, akik az influenza és más betegségek megelőzésére fogyasztották, mielőtt munkába álltak. Ebben lehet valami, hiszen csütörtökön az egyik spanyolunk gyengélkedett, és a vezetőnk is ezt ajánlotta neki, mint minden baj elleni szert, az alábbi két képet mellékelve hozzá.

Mi is megkóstoltuk, igen finom. Jó hidegen adják, a citrus hűsít, ami nagyon kellemes ebben a melegben, a méz miatt finom édes, itatja magát, ellenben a rum üt, szóval óvatosan kell kóstolgatni.

Úgy gondoltam, hogy legyen némi gyakorlati haszna is annak, hogy olvassátok a blogomat, mellékelem a poncha elkészítésének folyamatát:
Hozzávalók: 1 citrom héja és leve; 2 evőkanál méhméz; 1 kanál Madeira rum.
Elkészítés: egy pohárban megtörjük a citrom héját egy mozsártörővel, hogy kinyerjük az olajokat, majd hozzáadjuk a citromlevet és egy adag Madeira rumot. Ezután következik a méz. Jól összeverjük egy speciális eszközzel, ami leginkább a mi fából készült mézcsorgatónkhoz hasonlít, majd egy hagyományos poncha pohárba öntjük. Megítélésem szerint ez a legutóbbi mozzanat elhagyható, szerintem más alakú pohárból is ugyanúgy élvezhető lesz. Csak érdekességként említem, hogy azért itt is vannak kísérletező kedvűek, mindenféle gyűmölcssel próbálkoznak, mi kóstoltunk olyat, amiben narancs és passiógyümölcs volt, de készítik eperrel is.

S ha már az innivalóknál tartunk, prózaibb dolgokra térek: Madeirán iható a csapvíz. Persze van saját sörük, a Coral, kifejezetten kellemes. És természetesen van saját boruk, de az inkább édes likőrbor, ebben a melegben nem célszerű fogyasztani. Néhány étteremben ebéd után a cég ajándékaként felszolgálnak egy gyűszűnyit.

Kizárólag a blog írására való tekintettel rendeltük...

Jellegzetes ételük a bolo do caco, ez egy fokhagymás fűszervajas kenyér. Ezt sok helyen előételnek kínálják, de legtöbb helyen fizetni kell érte. Ha nem túl éhes az ember, még egy vacsorának is beillik. Mindenesetre nagyon finom. A kenyér és kenyérfélék itt nem túl finomak, így a fűszerezett vaj nagyon feldobja az egyébként kicsit sótlan, meleg kenyeret.

Gyakran ettem halat, azt gondolnánk, hogy ez általában helyi étel, de inkább csak a turistáknak készítik. Nagyon népszerű az édesburgonya. A fekete kardhal, amilyen csúnya, annyira finom. Azt többször is ettem. Néhány helyen sült banánnal kínálják. És ha már banán, hát Madeirán az bőven van. Kisebb és ízletesebb, mint ami nálunk kapható. Hatalmas banánültetvények vannak szerte a szigeten, de a városon belül is. Nagyon sűrűre ültetik, összefüggő zöld felületet alkot a lombozat.

De Madeirán fentről nézve összefüggő zöldet látunk. Nem tudom, hogy van ez, meleg is van, eső sincs, mégis üde zöld az egész sziget. Mondhatni, az egész sziget egy botanikus kert, hogy klasszikusokat idézzek, vagyis konkrétan Tamást. De igaza van, a város tele van olyan parkokkal, amit máshol botanikus kertnek hívnának.

Búcsúzóul néhány szép kép az elmúlt hét terméséből. Holnap indulunk, de hogy mikor érünk haza, Isten és a Wizzair kezében van.

Ugye, szerintetek is szép ez a sárga virág?

Day five

The fifth day of training has arrived. Fortunately, our teacher had a good idea, today we only started at 9 o'clock. I, on the other hand, made the mistake that even though my phone shows both home and local time, I somehow mixed up the two and woke up an hour earlier. Anyone who knows me knows that I don't have problems sleeping, I have problems waking up. This is the hardest part of the day. Anyway, this way I had time to listen to the daily news in the morning. Anyway, I wasn't late once all week. Not so the Spanish! They were usually at least half an hour late, but there were also cases of more than an hour.

Today we listened to four more performances, and after the coffee break we went to a nearby park to make a giant group photo with all three groups on it. Then group photos by nation. When we went back, we had to present the topic we had chosen a few days ago. We appointed Tamás as spokesperson, so he had the honor (and the job). Anyway, he gave a fantastic performance, with a small "performance" at the end, which was also filmed, but only insiders can see it 😊.

After receiving the certificate of participation in the course, we said a sensitive goodbye to each other. So far, this has been the most enjoyable course for me, despite the fact that this topic is not so close to mathematics. But I think that the topic of sustainable development affects all of us, whether we like it or not. I am glad that I finally chose this course. I probably would never have come to Madeira privately.

Our course leader speaks English very well, of course with a Portuguese accent, but this is not disturbing at all. He found his voice very well with the group, he was able to keep the comments well in line, he didn't let the commenters wander too much. In every group there is a participant who really liked to hear his own voice. Well, it was here. After a while, however, we didn't like listening so much anymore... She was the "witch of the north". We realized that Hófehérke c. in a fairy tale, he is most similar to the evil stepfather.

Another good idea from our guide was that he brought in his own hobby quite well, it could be adapted to the topic at one point, and this is the orientation run. In 2008, he was a member of the small group that started it all, and in a short film we could see to what level this sport has developed since then.

After last year's trip to Spain, the most surprising thing for me here in Madeira was that, on the one hand, many people speak English, and quite well. It was never a problem to make ourselves understood in shops and restaurants. Of course, they really live from tourism here.

Turning back to the buses, I know I've already mentioned it many times, but there is one more interesting thing. Similar to Malta, here too you have to signal the bus, otherwise it won't stop, even if you stand at the bus stop. Obviously, one stop is often a stop for several buses, and the driver obviously cannot figure out which bus the person standing there is waiting for. And another strange thing, in the morning, people stand in goosebumps waiting for the bus.

This morning I managed to capture two "aunties" who were selling flowers in front of the market dressed in traditional costumes. You don't usually see people dressed in folk costumes, but the motif and colors appear in several places. I would not like to wear this clothing, the material is like the material used to make hammocks here. Even the color scheme is similar.

Madeira's typical and emblematic drink is poncha. In its traditional version, it is made with Madeira Rum, honey and lemon. There are several versions of its origin. According to one of them, it was inspired by a drink made in India called "pãnch", which had similar ingredients. Its creation is also attributed to the fishermen of Câmara de Lobos, who consumed it to prevent flu and other diseases before going to work. There may be something in this, since one of our Spaniards was sick on Thursday, and our leader recommended this to him as a remedy for all ailments, attaching the two pictures below.

We tasted it too, it's delicious. It is served cold, the citrus is cooling, which is very pleasant in this heat, the honey makes it deliciously sweet, it makes you drink, but the rum hits you, so you have to taste it carefully.

I thought to give you some practical benefit from reading my blog, I am attaching the process of making the poncha:

Ingredients: peel and juice of 1 lemon; 2 tablespoons of honey; 1 spoon of Madeira rum.

Preparation: crush the lemon peel in a glass with a mortar and pestle to extract the oils, then add the lemon juice and a dose of Madeira rum. Then comes the honey. We mix it well with a special device, which is most similar to our wooden honey spout, and then pour it into a traditional poncha glass. In my opinion, this last moment can be omitted, I think it will be equally enjoyable from a different shaped glass. I only mention it as an interesting fact that people here are also experimental, they try all kinds of fruit, we tasted one with orange and passion fruit, but they also make it with strawberries.

And speaking of what to drink, I will turn to more prosaic matters: tap water is drinkable in Madeira. Of course, they have their own beer, Coral, which is particularly pleasant. And, of course, they have their own wine, but it's more of a sweet liqueur wine, so it's not advisable to drink it in this heat. Some restaurants serve a thimble after lunch as a company gift.

Their signature dish is bolo do caco, a bread with garlic and spiced butter. Many places offer this as an appetizer, but in most places you have to pay for it. If you're not too hungry, it's even suitable for a dinner. Anyway, it's very tasty. The bread and bread products here are not very tasty, so the seasoned butter really enhances the warm bread, which is otherwise a bit salty.

I have often eaten fish, you would think that it is usually a local dish, but rather it is made only for tourists. Sweet potatoes are very popular. Black swordfish, as ugly as they are delicious. I ate that several times. In some places it is served with fried bananas. And speaking of bananas, Madeira has plenty of them. It is smaller and tastier than what is available here. There are huge banana plantations all over the island, but also within the city. They are planted very densely, the foliage forms a continuous green surface.

But in Madeira, looking from above, we see a continuous green. I don't know how it is, it's hot, there's no rain, yet the whole island is green. You could say that the whole island is a botanical garden, to quote the classics, specifically Tamás. But you're right, the city is full of parks that would be called botanical gardens elsewhere.

As a farewell, some beautiful pictures from the harvest of the past week. We leave tomorrow, but when we get home is in the hands of God and Wizzair.