Madeira - VE - megérkezés és 1. nap

 Viszontagságos elindulás

Magyarországon kb. két hete tombol a hőség. Ha az emberfia (vagy lánya) vonattal szeretne utazni, bizony országosan hatalmas késésekre számíthat. Ezek a vasúti kocsik 40-50 évesek, és a gyártás során nem a mostani klimatikus viszonyokra készültek. Hiába követ el a MÁV-Volán-csoport minden tőle telhetőt azért, hogy kezelje a rendkívüli forróság okozta problémákat, fenntartsa a vasúti közlekedés folyamatosságát és biztosítsa a megfelelő körülményeket az utazáshoz, ebben az extrém hőségben gyakrabban meghibásodhatnak a többnyire túlkoros vasúti járművek, berendezések és a sínek. Ebben az időszakban a 35 ezer járat 30 százaléka késett, ami azt jelenti, hogy 10 500 esetben nem értek pontosan célba az utasok. Már ez is aggasztott egy kicsit, de gondoltam, ha korán elindulok, kellő időben felérek a repülőtérre. Indulásom előtti napon azonban újabb váratlan fordulat következett be. Globális informatikai hiba miatt több légitársaság utasfelvételre használt rendszere leállt, ezért járatkésésekre, torlódásra és jelentősen megnövekedett várakozási időre kell számítani a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A probléma a Eurowings, a Ryanair, a Turkish Airlines és a Wizz Air járatait érinti. Teljes a káosz, több járatot töröltek. Kéretik az utasokat, hogy legalább 3 órával a járat indulása előtt jelenjenek meg a repülőtéren. Halleluja… így már tényleg korán elindultam, hiába mondták be a hajnali hírekben, hogy helyreállt a rend. A 7.52-es Cívis IR-val indultam, ez csak 10 percet késett, így 9 órára a repülőtéren voltam a 13.00-ás induláshoz képest. A check in-t 11.00-kor nyitották meg, addig volt két óra várakozás úgy, hogy ezen a részen nincs lehetőség leülni, az indulási oldal pedig tele volt tolongó emberekkel. Az A és B terminál közötti átjáró egy félreeső zugában leültem a bőröndömre, és végre pihentem, eléggé kinyuvasztottam magamat az előző két hétben. 11 órakor aztán önkiszolgáló poggyászfeladással 10 perc alatt végeztem, a beszállókártyámat pedig már kinyomtatva vittem magammal, így vígan ballagtam a biztonsági ellenőrzésre. Itt is átengedtek, de mire átértem, már fél óra késést prognosztizáltak, az új indulási idő 13.30 lett. Sebaj, újabb kétórás pihenő, de itt már legalább le lehetett ülni. Aztán megnyitották a kaput, felszálltunk a gépre. Elmúlt a felszállás ideje, de a gépünk nem mozdult. Némi késéssel bemondták, hogy kicsúsztunk abból az intervallumból, amikor még a légifolyosó rendelkezésre állt, ezért (Brüsszelből) várjuk a felszállási engedélyt. Hát vártuk. Aztán még vártuk. És amikor már iszonyú régóta vártuk, a kapitány ismét bejelentkezett és elmondta, hogy még mindig várni kell. Majd újabb egy óra múlva azt mondta, van remény. Talán 16.08-kor felszállhatunk. És tényleg, elkezdett a gép tolatni, majd beállt a kifutópályára és nekiiramodott. Addigra azért már az utasok egy része nagyon zaklatott lelkiállapotba került, akkor nyugodtak meg, amikor a gép levegőbe emelkedett.

Kicsit hosszú lett a bevezető, de úgy gondolom, hogy ez így mutatja meg igazán a lelkiállapotomat. Tetemes késéssel érkeztünk meg Madeira repülőterére. Egy repülőtér kifutópályája nem túl érdekes, de itt ez nem éppen a szokásos, biztonságos és jellegtelen környezetben épült fel. A turistaparadicsom Madeira szigetének évi 2 millió utast fogadó reptere a nyolcvanas évekig volt igazán hírhedt, amikor mindössze 1600 méteres, és nagyon keskeny kifutópályájára egyenesen a hegyeknek repülve egy éles kanyarral és erőteljes süllyedéssel lehetett csak ráfordulni.

1977-ben egy Boeing 727-esnek nem sikerült megállnia landolás után, és a betoncsík végén a kerítést is átszakítva a tengerbe zuhant. 133-an haltak meg, ezután át is építették a repülőteret. Az új kifutóhoz nem a megszokott tengerfeltöltéssel nyertek helyet, hanem oszlopokra építették azt a víz felett, mint egy hidat. A 180, egyenként 70 méter magas oszlopból álló szerkezet 2004-ben elnyerte az építészet Oscarjának számító Outstanding Structure Award díjat.
Forrás: https://www.divehardtours.com/madeira-repter

Nem túl jó időpontban érkeztünk, mert a reptéri transzferre is várni kellett volna még egy órát, ami az eddig elmondottak alapján érthető, hogy kicsit soknak tűnt, ezért beültem egy taxiba.

A hotel a főváros, Funchal főútjához közel van, nem túl csendes, de elviselhető. A berendezés minimalista, van ugyan egy nagy akasztós szekrény, felette egy polcos rész, de azt nem érem fel…
Hullafáradtan egy gyors zuhany után ágybaestem, az ébresztő csörgéséig nincs további emlékem.

Akklimatizáció

Másnap, vasárnap reggel 9 órát beszéltünk meg Tamással (Cserháti Tamás kollega, akinek nem győzök elég hálás lenni a hihetetlen precizitással előre leszervezett délutáni programokért). A Mercado dos Lavradores bejáratánál találkoztunk, első napirendirendi pontunk ennek megtekintése volt, de keresztülhúzták a számításainkat, ugyanis vasárnap zárva van. Egy kis városnézés után a délutáni programunk egy szervezett buszos kirándulás volt az Apácák völgyébe. Útközben több helyen megálltunk. Este a szervezők egy közös vacsorára invitálták az általuk szervezett három kurzus résztvevőit. Kiderült, hogy rajtunk kívül még egy magyar van, ő az IT tanfolyamon. A többség lengyel, horvát, bulgár, néhány német, vannak a balti államokból, és természetesen spanyolok.

Találkozásom Churchill-lel

A kurzus első napja

Hétfőn reggel fél 9-re kellett menni a megadott helyre. Nem kapkodják el az információk közlését, legfeljebb egy nappal látunk előre. A találkozó helyszíneket WhatsAppon küldik, a linket megnyitva a térkép alapján eddig mindenhova sikerült odatalálni. A szervező João egy fiatal srác, leginkább egy mosolygós, jóllakott óvodásra emlékeztet. Nem hiszem, hogy könnyű lehet kihozni a sodrából. Ezért nem is izgultunk, hogy biztosan elkésünk reggel, hiszen itt a szállodákban reggel 8-tól lehet menni reggelizni. Bármilyen gyorsan is sikerül megenni a reggelit, legalább félórát kell gyalogolni a képzési helyszínig. De szerencsére itt tényleg mediterrán tempóval kezdenek, szóval nem tudunk elkésni. A fenntartható fejlődés a téma, a kurzusvezető Sérgio geográfus és geofizikus, jelenleg a Universidade de Lisboa kutatója, de van gyakorlati szakmai tapasztalata is, mert évekig madeira vízgazdálkodásért felelős cégének volt vezetője. Az előadások érdekesek, többnyire érthetők is számomra, de azért a szakszókincsem kicsit hiányos hozzá.

Délután bálna- és delfinlesre mentünk, ami kb. háromórás program. Egy katamaránnal kimentünk messze a parttól. Delfinrajokat láttunk, a bálnák sajnos nem mutatkoztak.

Mivel Tamás a szakmai részeket sokkal részletesebben leírja, úgy gondolom, belinkelem ide az ő beszámolóját is, így teljesebb képet kaptok. A napok számozása nem egyezik, mert Tamás korábban megérkezett…

https://cklg2etap2024.blogspot.com/2024/07/madeira-cst-day-05_21.html
https://cklg2etap2024.blogspot.com/2024/07/madeira-cst-day-07.html

 

A bumpy start

In Hungary approx. the heat has been raging for two weeks. If your son (or daughter) wants to travel by train, you can expect huge delays across the country. These railway cars are 40-50 years old and were not made for the current climatic conditions during production. Although the MÁV-Volán group is doing everything in its power to deal with the problems caused by the extreme heat, to maintain the continuity of rail traffic and to ensure the right conditions for travel, in this extreme heat, outdated railway vehicles, equipment and rails may fail more often . During this period, 30 percent of the 35,000 flights were delayed, which means that in 10,500 cases the passengers did not reach their destination exactly. Even that worried me a little, but I thought that if I left early, I would make it to the airport in good time. However, on the day before my departure, another unexpected turn occurred. Due to a global IT error, the use of several airlines for passenger check-in has stopped, so flight delays and increased waiting times at Liszt Ferenc International Airport should be expected. The problem affects Eurowings, Ryanair, Turkish Airlines and Wizz Air flights. It's complete chaos, several flights have been cancelled. Passengers are requested to arrive at the airport at least 3 hours before the departure of the flight. Hallelujah... so I really left early, even though it was announced on the morning news that order had been restored. I left with the 7:52 Cívis IR, which was only 10 minutes late, so I was at the airport at 9:00 a.m. compared to the 1:00 p.m. departure. The check-in was opened at 11:00, until then there was a two-hour wait so that there was no possibility to sit down in this part, and the departure side was full of crowded people. In a secluded corner of the passageway between Terminals A and B, I sat down on my suitcase and finally rested, having exhausted myself quite a bit in the previous two weeks. At 11 a.m., I finished the self-service baggage check-in in 10 minutes, and I had already printed out the boarding pass with me, so I happily went to the security check. They let me through here as well, but by the time I got through, they had predicted a delay of half an hour, the new departure time was 1:30 p.m. Never mind, another two-hour break, but at least you could sit down here. Then they opened the gate and we boarded the plane. The take-off time had passed, but our plane did not move. With some delay, they announced that we slipped out of the interval when the air corridor was still open, so we are waiting for take-off permission (from Brussels). Well, we waited. then we waited. And when we had been waiting for a long time, the captain checked in again and told us that we still had to wait. Then after another hour he said there is hope. Maybe we can take off at 16.08. And indeed, the plane began to reverse, then pulled onto the runway and sped off. By that time, some of the passengers were already in a very disturbed state of mind, and they calmed down when the plane took off.

The introduction is a bit long, but I think it really shows my state of mind. We arrived at Madeira airport with considerable delay. An airport runway is not very interesting, but here it was not exactly built in the usual, safe and featureless environment. The airport of the tourist paradise island of Madeira, which receives 2 million passengers a year, was really infamous until the eighties, when its only 1,600-meter and very narrow runway, flying straight into the mountains, could only turn around with a sharp turn and a strong descent. In 1977, a Boeing 727 failed to stop after landing and crashed through the fence at the end of the concrete strip into the sea. 133 people died, after which the airport was rebuilt. The space for the new runway was not gained by filling in the usual sea, but was built on columns above the water, like a bridge. The structure, consisting of 180 columns, each 70 meters high, won the Outstanding Structure Award in 2004, considered the Oscar of architecture.

We didn't arrive at a very good time, because we had to wait another hour for the airport transfer, which, based on what we've said so far, seemed a bit long, so I got into a taxi.
The hotel is close to the main road of the capital, Funchal, not very quiet, but tolerable. The furniture is minimalistic, there is a large hanging cupboard and a shelf above it, but I can't afford it...
Exhausted after a quick shower, I fell into bed, I don't remember anything else until the alarm went off.

Acclimatization

The next day, Sunday morning, we spoke with Tamas (colleague Tamás Cserháti, to whom I cannot be grateful enough for the afternoon programs organized in advance with incredible precision) at 9 o'clock in the morning. We met at the entrance to the Mercado dos Lavradores, our first item on the agenda was to see it, but our calculations were crossed, as it is closed on Sundays. After a little sightseeing, our afternoon program was an organized bus trip to the Valley of the Nuns. We stopped at several places along the way. In the evening, the organizers invited the participants of the three courses organized by them to a joint dinner. It turned out that there is one more Hungarian besides us, he is on the IT course. The majority are Poles, Croatians, Bulgarians, some Germans, some from the Baltic states, and of course Spaniards.,

The first day of the course

We had to go to the specified place at half past nine on Monday morning. They are not in a hurry to provide information, we can see it no more than one day in advance. The meeting locations are sent via WhatsApp, and by opening the link, we have been able to find everywhere based on the map. The organizer, João, is a young guy, mostly reminiscent of a smiling, well-fed kindergartener. I don't think it's going to be easy to get out of the loop. That's why we weren't even worried that we would be late in the morning, since you can go to breakfast here in the hotels from 8 in the morning. No matter how quickly you manage to eat breakfast, you have to walk at least half an hour to the training location. But luckily, here they really start at a Mediterranean pace, so we can't be late. The topic is sustainable development, the course leader Sérgio is a geographer and geophysicist, currently a researcher at the Universidade de Lisboa, but he also has practical professional experience, as he was the head of a company responsible for water management in Madeira for many years. The lectures are interesting, mostly understandable for me, but my vocabulary is a bit lacking.

In the afternoon we went whale and dolphin watching, which took approx. three-hour program. We went out on a catamaran far from the coast. We saw schools of dolphins, unfortunately the whales did not show themselves.

Since Tamás describes the professional parts in much more detail, I think I'll link his report here as well, so you can get a more complete picture. The numbering of the days does not match, because Tamás arrived earlier...

https://cklg2etap2024.blogspot.com/2024/07/madeira-cst-day-05_21.html
https://cklg2etap2024.blogspot.com/2024/07/madeira-cst-day-07.html